10. rész ( Néni! )

Kint a parkban láttuk,ahogy egy pár gyerek mosolyogva,röhögcsélve játszanak. Kisebb mosolyra húztam a számat,hisz annyira édesek voltak. Willel lassan egyre beljebb haladtunk. Amikor Will egy kicsit megunta sétát így leültünk az egyik padra.

Will : Olyan szép időnk van. - kis gyermeki mosoly jelent meg az arcán.

Gloria : Igen. - Egy mosoly kíséretében megfogtam az arcát.Amikor feleszméltem,hogy egyre közelebb húzom az arcát. - Őőőőőő ... izé egy bogár van a hajadban! Hajolj közelebb majd én kiszedem!

Will : Hát jó.. - mondta és közelebb húzódott hozzám.

Úgy tettem mintha ott lenne és gyorsan lesöpörtem  s elhúztam a kezem. Éreztem,hogy egyre jobban pirul az arcom.Elkezdtem legyezni magam...- gyorsan elkel tűnnie a pirosodásnak! Észre fogja venni!! Ahhhh! - mondtam magamban.

Will : Meleged van? - kérdezte miután látta,hogy legyezem magam.

Gloria : Mondhatjuk úgy is!

Kis ideig csend honolt,de élveztem,hogy ketten vagyunk. A gondolat menetemet egy rózsaszín kis labda terelte el. Egy kislány futott utána.A labdácska  elém gurult a kislány ott állt előttem.

Kislány : Néni! Tesszék vita adni!

Gloria : Persze tessék. - mondtam egy mosoly kíséretében. Vissza adtam a kislánynak a labdát aki kuncogással el is ment. - Hát nem aranyos?

Will : Persze az! Pff.. hahahaha! - röhögte el magát.

Gloria : Mi olyan vicces?

Will : Néni!!!!! Hahahahha!

Gloria : Jaj,de vicces!!

Will : Ugye? Haha

Gloria : Na álljál fel! - Will gyorsan befejezte a röhögést és felállt mellém.

Will: Hmm?

Gloria : Az van,hogy.. - egy erőset rá csaptam a mellizmára - Te vagy a fogó!!

Will : Te kis!

9. rész (a páros másik fele)

Will: Miaz?!

Gloria: Nézd!

És akkor megláttuk Gerald barátnőjét Tessát. A szerelme nevét ordibálta ami nem volt meglepő hisz nem tudta mi történhetett a barátjával.

Tessa: Geraaaaaaald! Merre vagy?!

Will: Tessa nyugi minden oké stabil az állapota! Meg fog gyógyulni!

Tessa: de ki tehette? És miért?! Nem bírom felfogni ki lehet erre képes.

Will: nem tudjuk de ki fogjuk deríteni!

Tessa: megígéred?

Will: megígérem!

A fontos ígéret után Tessa a földre borult és csak sírt annyira összetört a látványtól. Nem tudtuk, hogy hogyan tudnánk segíteni neki. A legtöbb amit tehetünk, hogy megtaláljuk az az embert aki ezt tette. Sajnos Gerald a korházi kezelések után elhagyta az egyetemet és feljelentést tett ismeretlen elkövető ellen. Tessaval Texasban folytatták tovább a tanulmányaikat mert ott állítólag nincs annyi balhé.

************1 hónappal az esetek után***************

A tanulás halad gőzerővel de végre eljött az első SZÜNET aminek mindenki örült. Egy hétre senki nem utazott haza mert senkinek nem érte volna meg a több órás út. Így hát a fiukkal töltöttük a szünetet. Amanda meg Tom valahova elmentek több órára így kettesben maradtam Willel aminek nagyon örültem.

Gloria: hááát kettesben maradtunk

Will: igen....mihez lenne kedved?

Gloria: Menjünk ki sétálni a parkba

Will: jó ötlet

8.rész ( Gerald )

Épp vissza fele tartottunk a koliba amikor megbotlottam valamiben... jobban körbenéztem és az a valami inkább valaki volt.Az iskolánk egyenruháját viselte.. A fiúk kiszedték a sötét utcáról,hogy lássák az arcát. Meglepődőt arcot vágtak mikor rá jöttek ki is az aki félholtan tartanak.

 Will  : Ő ... Gerald! GERALD! 

Tom : Az nem lehet...

Will : Nem kiiratkozott???
Tom : Nem csak egy hónap felfüggesztést kapott.

Gloria : Ne most beszéljétek ezt meg! Orvosra van szüksége!!

Tom : Van közel egy kórház!

Will : Segíts! 

Will hátára kapta a sebesült Geraldot. Gyorsasággal a kórházat vettük célba. Siettünk,mert minden egyes perc fontos. Amint beértünk a kórházba Will kiabálva kért orvost,aki egy hamar meg is érkezett. Persze az ágyat már később hozták.. Will rá fektette és egyből el is vitték. Leültünk kint és csak vártunk..és vártunk. Nagyon lassan telt az idő.

******** 1-2 óra elteltével ************************

Kijött az orvos aki elvitte Geraldot..

Orvos: Ki a hozzátartozója?

Will: Mi a barátai vagyunk.

Orvos: Akkor a szüleit értesítjük.

Tom : Hogy van Gerald??

Orvos : Eltört a karja és két bordája elrepedt.

Will : Basszus!

Orvos: Halkabban kérem!

Tom : Bocsánat.

Orvos : Holnap bejöhetnek hozzá.

Will : Eszméleténél van?

Orvos : Még nincs.

Will : Akkor holnap vissza jövünk.. Köszönjük!

Orvos : Ez a munkám.

Will kezet fogott az Dokival,,kimentünk a kórházból és mehetünk vissza a koleszba. 

Will : Megölöm azt aki ezt tette vele!

Gloria  : Will!

7. rész (tom háttértörténete)

Tom: Nos hol is kezdjem....5 évesen el váltak a szüleim de így is jó családban nőttem fel....benne vagyok a suli amerikai football csapatában aminek nagyon örülök mert valóra vált egy nagyon régi álmom, hogy benne legyek az egyik egyetemi focicsapatban...sok dolgon mentem keresztül míg idáig eljutottam de ezek a dolgok megérték a gürizést...na jóóó igen sosem voltam hármasnál jobb de akkor is értettem valamihez amihez nagyon rajtam kívül nem értett senki....szívből tudtam és tudok szeretni de nagyon sokan nem értékelték ezt a dolgot eddigi életem során...sokszor pofára estem mert nagyon beleszerettem egy lányba....minden lány csak a külsőmért szeretett és nem azért amilyen belül vagyok....nálam nem volt az a mondás igaz, hogy "külső megfog, belső megtart" hisz senki nem akart igazán megismerni....de remélem az egyetemi időm alatt végre ami eddig nem sikerült az életemben az most sikerülni fog valamilyen formában.....na jó nem tudom éppen miért nektek mesélem el a szerelmi problémáim de nem tudom...ez hozzá tartozik nagy részben az előéletemhez....lehet túl romantikusnak tartotok most de én ilyen vagyok amit elmeséltem...csak a nagy szerelemre vágyom semmi másra...na meg arra, hogy híres focista lehessek a profiligában...és hogy az egyetemet végig vigyem sikeresen mert hát csak éppen át fogok menni mindenből de remélem sikerülni fog minden amit elterveztem.

Gloria: dehogy tartunk nyápicnak elment az eszed? Nagyon aranyos és jó fej srácnak tartunk és biztos minden dolog sikerülni fog ez biztos...

Tom: merem remélni...-mondta bizakodó hangon-

Will: na hölgyek...nem indulunk haza?

Amanda: felőlem mehetünk 

Elindultunk vissza a koleszba és elgondolkoztam a dolgokon, hogy nekem is mennyi álmom van ami nem teljesült be valamilyen úton-módon.....de a nagy őre én is nagyon sokat vártam és várok is...de az a probléma, hogy nem megy minden zökkenőmentesen az életben amit minden egyes ember nagyon jól tud...egyes álmok megvalósítása vagy egyes tervek megvalósításához is kemény munka szükséges...de a szerelem meg az ehhez hasonló dolgokhoz egész más szükséges...tiszta lélek és hogy tudjunk tiszta szívből szeretni és még egy dolog: ne veszítsük el a hitünket mer anélkül soha semmi nem sikerülhet. De nekem is nagy vágyam az, hogy az igaz szerelmet megtaláljam és leéljem vele az életemet...csak még nem tudom ki az a bizonyos személy aki számomra ezt a személyt jelenti....annyit tusok remélni, hogy hamarosan valamilyen formában még ha a leghihetetlenebb szituációban is de megtalálom azt....

6.rész ( Will múltjába egy kis betekintés.)

Nem tudom,hogy sikerült ilyen mélyre vinni a beszélgetést,de én és Amanda már elmondtuk a kis történetünket... De a fiúk még így is lepipáltak minket,hisz engem "hujjuj! Egy kis hercegnő!!! "  ilyen szavakkal illetek.Ez az börtön egy Elit iskola persze kell pénz,hisz a tanításod nem csak az égből hull a tanárokat is ki kell fizetni valahogy.Mai világban nincs olyan sok dolog vagyis nagyon kevés van amit nem lehet pénzért megvenni.De hát minden egyes pénzes ember arra futamodik,hogy megtudja venni azt ami kézzel elérhetetlen.Amiket nem lehet megvenni azok az érzések és az eszed amik ott benne futnak a fejedben.. az agyat el lehet venni,de a benne lévő észt nem.  Bár nem mindegy,hogy milyen emberről beszélünk. Tudom,tudom kicsit elkalandoztam de na! Ez az igazság!

Will : Gloria.. bocs,hogy ezeket mondtam.. kicsúsztak a számon... - A kezével a tarkóját simogatta és folytatta. - Tényleg sajnálom.. izé bocsi...

Gloria : Semmi.. tényleg.

Will : Most,hogy ti is elmondtátok így én is megteszem.

Amanda : Mit??

Will : Hát azt,hogy elmondom mi történt velem...az életemben.

Amanda : Hát akkor ne fecsegj! Mond el.

 Will: Elkezdeném,ha nem szólnál közbe! - nevette el magát.

Amanda: Jó,jó! - emelte fel a kezét,mint aki feladta a csatát.

Will : Szóval... Amikor kis takonypóc voltam úgy 4-5 éves korom körül lehetett,hogy anyám elkezdte fogyasztani az alkoholt. Minden egyes nappal többet fogyasztott,mint bírt. Ugyanis egy üvegtől becsiccsentett , nem bírja az alkoholt. Apám akkor hagyott ott minket amikor anya szinte már sosem volt józan. Az ételt mindig apa csinálta ő gondoskodott rólam. Addig a napig míg anya meg nem fenyegette egy késsel,hogy ne merjen hozzám érni azokkal a kezekkel amikkel megcsalta. Így hát apám egy hosszú vita során elment, már csak a rendőrök értesítettek felőle,hisz nem sokkal  miután anyámmal össze vesztek karambolozott és elégett az autóban. Nos itt kezdődtek az egyre gyászosabb dolgok. Anyám a hír hallatán már kábítószerhez nyúlt. Én egyre nehezebben bírtam a magányt..egyre rosszabb és rosszabb lett.  Ez addig ment míg középsulis nem  lettem. Akkor már olyan szinten elegem lett,hogy elköltöztem és nem érdekelt,hogy mit csinál anyám. Sok verekedésbe kerültem s így végül elvettek engem anyámtól. Arra a 2 évre.. Egy nagyon gazdag házaspár fogadott örökbe. Most is velük élek. Olyan kedvesek és olyan aranyosak és olyan imádni valóak.... - Egy kis mosoly  jelent meg az arcán - Így is kerültem be a suliba.. meg minden. Amikor nekik is elmeséltem mi volt velem akkor ők is így reagáltak. - körbe nézett és ránk mosolygott. - No ennyi lenne... nem egy tündérmese de hát ez van.

Amanda : Tudsz valamin anyukádról?
Will : Tavaly hunyt el... az alkohol...

Amanda&Tom&Gloria : Részvétünk!

Will : No Tom te jössz!

Tom : Hát jó! - megköszörüli a torkát és bele is kezdett ....